Történetesen tökéletesen ránk tört a nosztalgia. Ha már eleresztettük boldogult diákkorunk rémisztő menzakajáit, itt az ideje a családi vasárnapok felidézésének. A klasszikus rántott hús-krumpli-uborkasaláta kombó kipipálva. Mi is volt még? A feledés homályából felbukkan az egybesült hús.
Egy laza vasárnapi tésztázós ebéd vagy vacsora invitálás már önmagában is vonzó program.
A fasírtot mindenki szereti: a megátalkodottan nem-húsevő gyereket is szelíd ragadozóvá lehet tenni általa, mert nem látja a tányérján a húst. Most nem antivega szeminárium következik, hanem egy régi vasárnapi ebéd, amikor szaftos fasírt került az asztalra.
Most a saját fazekunkba dőltünk. Mert micsoda banalitás előhuzakodni a húslevessel. Agyon van írva, agyon van főzve. De mit csináljunk, ha ahogy őszbe fordul az idő,s kúszik lefelé a hőmérő higanyszála, úgy lesz egyre siralmasabb a vasárnap tökéletes húsleves nélkül.
Senki sem kekeckedett, hogy éppen csirkepörköltet eszünk-e nokedlivel, vagy paprikás csirkét galuskával. Tökéletesen mindegy volt.
